2020
A Balaton-felvidék tanúhegyei közül számomra a Szent György-hegy a legkedvesebb, nyílván a közel két évtizedes hegymagasi nyaralásoknak köszönhetően.
Évekkel ezelőtt Szolnokon egy kávézóban lopakodott be először a mese „köderdő”-i alapgondolata, noha annak nem sok köze maradt a végleges verzióhoz. Csak annyi volt világos, ehhez a meséhez egy nagyon jó hegyre lesz szükségem. Aztán, mikor az őszi nyaralás alkalmával Sárát felvittem nyakiban a Szent György-hegyre, mivel a világért sem akart gyalogolni, már tudtam: megvan a hegy, s mire felértünk a csúcsra, ki is izzadtam a történet vázát.
Szegény mihaszna kis pásztornak kitelik a becsülete, ezért öntudatlanul elindul a hegyre szerencsét próbálni, így teljesítve be álmát. Csakhogy, a hegyre vezető út tele van akadályokkal, egyre nehezebbekkel, melyekkel a legény szép sorjában megbirkózik, hisz a jutalom nem kevés: Naphegy birodalom királysága jár a vitéznek, aki kiállja a próbákat, s végül győzedelmeskedik a (bazalt)óriások serege felett. Aki már járt a sziklaképződmények alatt és feltekintett rájuk, tökéletesen átérezhette, milyen lehet egy „óriás”.
Az eredeti legendában a remete negatív szereplő, hiszen ő lopja el a gyerekeket azzal az indokkal, hogy viszi a hegy sárkányának. Ezt az alaptörténetet finomítanom kellett, mivel:
– több történetemben szerepel remete és minden esetben pozitív hős,
– Hegymagason a gyík egyfajta emblematikus figura, tehát a gyíkból lett sárkány sem lehet negatív.
A mesébe következetesen beleszőttem a település és a hegy sajátosságait, építményeit, tereptárgyait (Jégbarlang, Vércse-szikla, Lengyel-kápolna, Oroszlánfejű-kút, klastrom-rom, magányos fenyő, szőlő- és borkultúra, tehenészet, varjak-seregélyek serege…). S arra is kerestem egy mesés választ, tulajdonképpen mit is tanúsíthatnak azok a tanúhegyek.
Az illusztrációkat Papp Norbert készítette. A mesét felajánlottam Hegymagasnak, ezzel köszönve meg azt a rengeteg élményt, amit az évek hosszú sora alatt a település, illetve a Szent György-hegy nyújtott nekünk!