2020
Már többször megfordult a fejemben egy olyan mesekönyv elkészítése, amelyik nem egy hosszabb lélegzetvételű történetből áll, hanem több, kisebb terjedelmű meséből. Így, amikor felkértek 9 db, Komló környéki település meséjének a megírására, egész izgatott lettem. Ugyanis, hiába rövidek az egyes sztorik, ettől függetlenül kell, hogy legyen eleje, közepe, vége, legyen benne konfliktus, tartalmazzon népmesei elemeket, farigcsálnom kell mondanivalót, s valami csattanó se ártana – mesénként külön-külön.
A 9 település: Abaliget, Bodolyabér, Husztót, Kovácsszénája, Liget, Magyarhertelend, Magyarszék, Mecsekpölöske és Oroszló. Ami közös bennük, hogy a határuk egybeér.
Abaliget helytörténetében egy egész legendát találtam a település múltjából. Husztót, Magyarszék és Oroszló esetében a monda csak néhány sorból állt. A hertelendi mesében a valóság kapta a főszerepet. Kovácsszénáján a helyszín játszotta a katalizátor szerepét, Pölöskén pedig a címer. Bodolyabéren Rozika nénié adomázása indított el. Liget kapcsán szerencsém volt, a település meséje a Tökfesztiválnak köszönhetően már évekkel korábban megszületett.
A könyvben többek között megtaláljuk a török elől cseppkőbarlangba bujdosók, vagy a harangot a kútba rejtők történetét. Töklámpástól reszkető rablók, a kovács szénáját elrekviráló németek, vagy a bugyogós korsókat készítő asszonyok anekdotáit. Olvashatunk királyi legendákról, mint például arról a felséges úrról, akiknek mívesen faragott szék kell, hogy le tudjon szállni paripájáról, vagy éppenséggel olyan fenségről, akit meg pont a lova dob le a hátáról, vagy olyan uralkodóról, akinek a hintaja elsüllyed a tengelyig érő sárban. Aztán olyan ének is a könyvbe kerül, amit ezüstvarjak dalolnak el. Minden egyes fejezet végén az adott települést is bemutatjuk címerrel, fotóval, valamint feltűntetem azokat a helytörténeti szeletkéket, amelyeket beleszőttem a mesébe.
A munka elején magam sem hittem, hogy több, kisebb terjedelmű mese majd fel tudja venni a versenyt egy komoly, hosszú történettel. S láss csodát, a KILENCHATÁR a maga 65.000 karakterével teljesen egyenrangúvá vált a „nagy” meséimmel. Az is igaz, hogy hónapokon át szöszöltem velük, s néhánynál bizony Radnai Évinek a hathatós közreműködése kellett, hogy megkapják végső formájukat. A történeteket több vargabetű után végül Papp Norbi rajzolta meg.
A Komlói Színház a mesét Figura Ede rendezésében a 2019-es Közkincs Gálán bemutatta, az előadás „főcímdalát” szintén Ede szerezte.
Vándordal, Figura Ede „főcímzenéje” a Kilenchatár c. meséből készült színházi darabhoz »