2012
Az Erdő Íze mesémből pár képi gondolat kimaradt. Míg a Kelet-Mecseket jártam, folyamatosan éreztem, hogy valami még ott motoszkál bennem, csak némi segítség kell, hogy megtaláljam, mi az. Így jutottam el a Dobogóhoz, amely aztán AZ IDŐMESTER helyszínét adta. A hely varázsa pillanatok alatt segített a mese beindításában. (Ez volt az első eset, mikor lábaim önkéntelenül egy új mese helyszínére vezettek.)
Ha időről van szó, óhatatlanul felmerül a kérdés: ki az időrabló? Aki sietteti, vagy aki lelassítja az időt? Honnan tudja a Tavasz, a Nyár, az Ősz és a Tél, hogy mikor kell megérkeznie? S mi lenne, ha mondjuk, a Nyár helyett a Tél érkezne meg? Ilyen és ezekhez hasonlatos kérdésekre próbálok meg választ adni a mesében.
A négy hónap bemutatása adja a történet alapját. Egy év leforgása alatt mutatom be a Természet és Erdő Népe közötti igen szoros, szereteten és barátságon alapuló kapcsolatot.
Méhes Karcsi hozott össze Borbás Zolival, aki azonnal igent mondott a felkérésemre az illusztrációk elkészítéséhez. Kemenceépítés közben szakított időt, hogy megrajzolja a Mester urat, Szél-pajtást, a Vőgyibanyát, a Komákat és a többi lényecskét.
A történet helyszínét a Dobogó és a Vörösfenyő környéke adja, így Szászvár joggal érezheti sajátjának a mesét. Ez egyébként külön öröm is számomra, mivel a település tizennyolc éve ad otthont a Keleti-Mecsek Egyesületnek, így ezzel a kis ajándékkal búcsúzom a közel két évtizedes közös munkától. Egyúttal köszönöm Nagy Ildikó bábáskodását a projekt körül.