2014
A mese Püspökszentlászlóhoz, illetve Hosszúhetényhez kötődik. A Zengő-hegy lábánál megbúvó, erdőkkel körülvett néhai falucska életében az idők során folyamatosan meghatározó szerepet játszottak a remeték. Ezt a tényt használtam fel a mese alapjának, hiszen gyermekkorom óta foglalkoztatott az arborétumban álló egykori remeteház.
Valamikor 2008 őszén került kezembe Kahlil Gibran bölcselete. A Próféta című kis füzet egy-egy oldalán az élet nagy kérdéseire kapunk választ. Mindez úgy hatott rám akkor, mint egy villanás. A szövegek a rövidségük ellenére szinte vakítottak. Ilyet én is akarok, természetesen az én szintemen megfogalmazva – volt az első gondolatom a füzettel kapcsolatban. Ekkor már körvonalazódni kezdett az Aprónépek országa c. mesém folytatása, amelynek főszerepét egy remetére szándékoztam osztani. Hogy ez a szerep tulajdonképpen mit is takar majd, még nem tudtam, a remete volt az egyetlen biztos pont. S ha remetékről van szó, akkor a mese helyszíne csak Püspökszentlászló lehet. Gibran kis füzete így adta meg a kellő lökést ehhez a históriához.
Mikor 2009 tavaszán elkezdtem a saját bölcsességeimet gyűjteni, rájöttem, hogy szinte mindegyik kis történet-töredék egy-egy adott hónaphoz köthető. Így született meg a kalendárium-ötlet, amely az egész mesét keretbe foglalja, azaz: havonként egy-egy különálló mesét mutatok be, így a könyv olyan, mintha egy Kalendáriumot forgatna az ember. Az egyes történeteket pedig szétosztottam a Zengővidék települései között (Hosszúhetény, Vasas, Kisújbánya, Pusztabánya, Óbánya, Mecseknádasd, Zengővárkony, Pécsvárad…), miközben Pöspökszentlászló megmaradt középpontnak.
A BÖLCS REMETE tanmesével az volt a szándékom, hogy vallástól és időtől függetlenül fogalmazzam meg a HIT jelentőségét egy ökumenikus tanmese keretében, amely néhol súrolja a teozófia határait a Természettel való szellemi, lelki összehangolás vonatkozásában. A 14 stációban ötvözni akartam a keresztényi eszméket és pogány hiedelmeket különböző keleti tanokkal. Vettem a bátorságot és randevút adtam egy személyben egy prófétának és egy sámánnak a szentlászlói Remete alakjában, miközben mindenekfelett ott lebeg az EGY Láthatatlan, akit/amit – mint megannyi mesémben – a Teremtő Természet személyesít meg.
A grafikák elkészítése Pál Rita jutalomjátéka volt. A szöveg javításában Tarbay Ede bácsi nagyon jó érzékkel nyújtott segítséget, dicsérő szavaiba néha még ma is belepirulok.
Talán ez az a mesekönyv, melynek a megjelentetéséhez a legtöbbször nekifutottam: Blankával, az Olvasókörrel, Nádor Erzsikével, Pap Csillával, Müller Zsuzsival, Csörnyei Lasával, Papp Jánossal; felsorolni is nehéz. Végtelenül hálás vagyok a hetényieknek, hogy az egyik legerősebb mesémet végre kézbe lehet fogni!