Császár Levente: Varázspatkó

2014

„Hiteles mese”, áll a könyv bevezetőjében. Hiteles, mert még egyik írásomban sem használtam fel ennyi történeti adatot. S mese, mivel soha nem alkalmaztam még ilyen erősen a varázslat adta lehetőségeket. Jól megkavartam a varázsüstöt.

Mikor Nagy Ildivel a jegyző asszony irodájában először szóba került a szászi vár történetének a lehetősége, a két hölgyemény jóvoltából rögtön tudtam, hogy meg tudok majd birkózni a feladattal, hisz, az alatt a bő egy óra ötletelés alatt annyi tippet adtak a mesemegírásához, hogy nem volt kétséges: menni fog a dolog. Még ott megszületett a könyv első és utolsó mondata.

Unalmas az élet a szászi várban, véli Krisztina kisasszony, akit a nagyhatalmasságú püspök úr ide küldött a közelgő pogány veszedelem miatt. Ezzel aztán végképp oda szegény apát uram nyugalma; nem elég a török, még ez is tetézi a bajt.

Tilos a környező erdőkben a favágás, így Kispalkó, a falu kovácsa, kénytelen szenet hozni az elátkozott hegytetőről. Azonban ez nem olyan egyszerű, mivel az a hegy fura föld alatti szerzetek birodalma, akik nem egykönnyen engednek bárkit is a területükre. Kivéve az egy vajkos Márit, aki gombával fizeti a vámot. Márit, azaz a Vőgyibanyát, Az Időmester-ből már jól ismerjük, s ismerősként köszön a Mester úr is, aki, ha nagy szerepet most nem is kapott, annál fontosabb a jelenléte.

Megismerjük a szomszédos Móré vár rablólovagját és a vár völgyében élő boszorkákat, akik rikoltozás közben bármilyen bűbájra képesek. Táltos még egyetlen mesémben sem szerepelt. S noha, előzetesen ebben a történetben sem osztottam ilyen szerepet, egyszer csak ott repült, hófehéren, kihagyhatatlanul.

A VARÁZSPATKÓ-ban a klasszikus tündérmesék jól kitaposott, széles útját követtem, ahol törvényszerű, hogy az elkényeztetett várkisasszony és a szegény kovácslegény egymásba szeressen. Az is természetes, hogy felveszik a harcot a közeledő pogány hordával szemben. S az is egyértelmű, hogy ebben a csatában minden csodás segítséget megkapnak, hogy végül sikerrel járjanak.

Ha Az Időmester-t Borbás Zoli rajzolta, egyértelmű, hogy most is övé a színes cerka. Nagy Ildi elkötelezett Szászvár szeretetének pedig már a második szászi mesekönyvem megszületését köszönhetem.

Pályázati támogatásból folynak a várban a felújítási munkálatok. Részemről ennyit tudtam hozzátenni a renováláshoz.