2018
Tíz évvel ezelőtt írtam meg Vasashoz köthető mesémet, amelynek korlátozott példányszámú kiadása néhány vargabetű és zsákutca után végre megvalósult. A könyv megjelenését Huba Csaba, Pécs M. J. Város képviselőjemellett vasasi vállalkozások támogatták: Ruzsiker Bt., Taar és Társa Kft., Kis-Bocz A Kertész.
A mese helyszínét Vasas adja, a történet hátteréül pedig a bányászat szolgál. Ennek ellenére mégsem egy kimondott bányászmeséről van szó, sokkal inkább a HIT áll a mondanivaló középpontjában. 1982-83-ban, az érettségi és a katonaság között közel egy évig Béta-bányán dolgoztam csillésként. Ekkor következett be a hat emberéletet követelő nagy bétai bányaszerencsétlenség, amely akkor rám nagyon megrázó hatással volt.
A TÜNDÉRÚT a műfaját tekintve egy meseregény, amelyben a bányában elhunytaknak szándékoztam emléket állítani a magam módján. Próbáltam a mese adta lehetőségeket kihasználva megfogalmazni azt, hogyha valakit nagyon szeretünk, hiába távozott el közülünk, örökké velünk él. Úgy gondoltam, hogy a társadalmi, intellektuális és morális különbségek, valamint a felemelkedés lehetőségeinek érzékeltetésére a vasasi közeg tökéletesen alkalmas, s a mélység-magasság viszonyát szimbolikusan a bánya, a hegyek, és a repülés is érzékeltetik.
A történet a bánya működésének jelenében játszódik. Egy kislány elindul a Mennyország felé, hogy találkozzék elvesztett édesapjával, s ebben egy jó tündér (vagy inkább őrangyal?) van a segítségére. Az „út” párhuzamosan, egy külső és egy belső síkon fut. Miközben a kislány egyre magasabbra tud felrepülni (fejmagasság, háztető, diófa, fenyőfa, felhők alá, felhők fölé), a lelki fejlődésben is egyre magasabb fokra jut. A test és a lélek „együtt szárnyal”, így törvényszerű a célba érés.
A mese ötletét Zorka lányom első osztályos farsangi báli készülődése adta. Amíg nagy élvezettel figyeltem a többhetes lázas előkészületet, s végül az elkészült tündérszárnyakat, valami megmoccant bennem. Aztán egy éjszaka az álom megszülte a történetet. S amíg írtam, végig ott lebegett előttem a „kérjetek és megadatik” örökérvényű tanítása.
Az illusztrációkat Jancsik Eszter készítette, s külön köszönöm édesapjának, Rolandnak, a grátisz szerkesztési munkát.