2007
MADÁRHÁZ című írásom egy valóságalapon nyugvó, épp ezért kissé szubjektív mese. Szerencsém volt talán a Mecsek legszebb falujának abban az egykori malmában eltölteni a gyermekkoromat, ahonnan a magyar természet- és a honi madárvédelem elindult, a fészekodú meghonosítója élt, és ahol a több európai világkiállításon díjnyertes Első Magyar Fészekodúgyár működött, sok tárgyi emléket hagyva maga után. Mesém fő témája ennek a bizonyos Kühnel Mártonnak, a magyar természetvédelem egyik úttörőjének az ifjonti évei, aki Herman Ottó és Csörgey Titusz útmutatásai alapján végezte későbbiekben a munkáját. Az egykori malom-kertben szüleim gondoskodásának köszönhetően máig fellelhetőek a több mint 100 éves, eredeti madárvédelmi eszközök közül jó néhány. Tulajdonképpen nekem nem volt más dolgom, mint néha-néha leülni a kertben a hárs alatti padra, s hagyni, hadd hálózzon be a múlt késztetése.
Ezenfelül az írás kitér a két világháború közt beindult falusi nyaraltatásra, melynek bölcsője hazánkban először itt, Kárászon ringott. Ebben a témában ugyancsak máig fennmaradt számos írásos anyag nyújtott kapaszkodót. Az egész mesébe pedig beleszőttem az általam gyűjtött helyi anekdotákat, amelyek az állandóan jelenlévő népi, paraszti humort hivatottak képviselni.
A rajzokat Pál Rita pécsi grafikus készítette. A mese 2007-ben magánkiadásban 100 példányszámban jelent meg, s nagy része már a Kühnel-kertben tartott könyvbemutató alatt elfogyott.