Császár Levente: Korró

2012

Hollók.

Korrogás.

A hangutánzó szótól már csak egy lépés a cím: KORRÓ, ami egyben a mese hősének neve is. Amolyan mánfai Robin Hood. Csak épp nem a sherwoodi erdő, hanem a Melegmányi-völgy a birodalma. A történetbe beleszőttem a Kőlyuki-barlang és az Árpád-kori templom legendáját, természetesen saját szájízre igazítva.

Valamikor kora tavasszal kirándultam arrafelé. Hóvirág borított mindent. A zúgók teljes kapacitással működtek. A szendvicsemet frissen kihajtott medvehagymával tömtem tele. Azon meditálgattam, milyen jó is annak, aki „szabad”. Nem köti gúzsba, nem farigcsálja, nem festi szürkére a munkahely szükségszerű bilincse. Unalmas meló, gyenge képességű észosztók. Míg ezeken járt az agyam falatozás közben ott a zúgóknál, egy holló korrogott a fák között. Mintha csak azt mondta volna: „Mit károgsz itt, ember! Te papolsz szabadságról? Ki engedheti meg magának, hogy kedd délelőtt nyakába vegye lábait, az erdőben ebédeljen, s ne adj Isten, ha jön egy épkézláb gondolata, papírra vesse, s napokig azzal bíbelődjön?”

Tisztességgel megköszöntem a hollónak a helyreigazítást, hiszen már régóta jó barátságot ápoltam velük, s köztudott: bölcs népség, ajánlatos megfogadni tanácsukat. Tudtam, ha még teljesen nem is, de hamarosan olyan szabad leszek, mint ők. A madaraim.

Ez a mesenovella a szabadságvágyról szól. Egy kisfiú álmairól. Aki mindig olyan szabad szeretett volna lenni, mint a törpéi. Az indiánjai. A hollói. S ha bennem ekkora szabadságvágy él, vajon milyen lehet annak, kinek egy árnyalattal sötétebb a bőrszíne?

Már régen kacérkodtam a gondolattal, hogy egy meséhez az illusztrációkat gyerekek készítsék el. A fekete-fehér rajzok Ferencz Vera keze munkáját dicsérik, a borító Huszár Dávid alkotása.

A könyv megjelenésében elengedhetetlen érdeme van Ladányi Líviának és Hohn Krisztina polgármester asszonynak. Köszönet érte!