2014
15 évvel ezelőtt Papp Endre mutatott egy könyvet, amelyben egy település anekdotáit, érdekes történeteit mesélik el. Ilyet én is akarok! – volt az első gondolatom, miután kézbe vettem a kiadványt. Rövid időn belül összeültek Kárász nagy mesélői és egy demizson bor mellett elindult a sztorizgatás. A diktafon vette a vicces történeteket, nekem csak lejegyeznem kellett őket. Pár évvel később már én poénkodtam a kimaradt, illetve az újabb történetekkel, Drumi barátom pedig karikatúrákat készített a két kis füzethez.
2000-ben nyitotta ki Judit és Fritz a Pajtaszínház kapuját az első Elszármazottak Találkozó-ja alkalmából, ahol Rumi Laci ezekből a kis szösszenetekből rendezett egy csokorra valót. Az előadás sikere minden várakozást felülmúlt. Fritzivel majd összecsináltuk magunkat, hogy le ne szakadjon a Pajta, annyian voltak kíváncsiak a műsorra. A KÁRÁSZI HUNCZUTSÁGOK 4 „évadot” élt meg és az előadások színvonala nagymértékben függött Rumi Laci idegállapotától.
Folyamatosan ott motoszkált bennem: ezek a történetek – ellentmondva látszólagos könnyű fajsúlyuknak – komolyabb megjelenést érdemelnének. Drumi fia, Andris, ez alatt az idő alatt felnőtt a feladathoz, hogy átvegye apjától a cerkát. A régi és az új grafikák méltó kiegészítői a bolondos történeteknek. A könyv másik erőssége a fotó kiegészítés. Müller Nándi pár évvel ezelőtt lencsevégre kapta a települést, ebből válogattunk, valamint készültek újabb képek, s természetesen gyűjtöttem a régi felvételeket is. Jancsik Roland szerkesztő-grafikus pedig olyan köntösbe öltöztette mindezt a 80 oldalnyi őrületet, olyan összhangba hozta a látszólagos kavalkádot, hogy elképzelni sem lehet jobbat.
Azt hiszem, erre mondják: ez férfimunka volt!
A történetekkel remélem nem sértettem meg senkit. Ha mégis, augusztus 16-án – miután az ELSZÁRMAZOTTAK TALÁLKOZÓJÁN kiosztásra kerültek a könyvek –, a sarki kistornyúban elégtételt adok!