Császár Levente: Az erdék és a tündők regéje

/Hegyúr, Völgyasszony/
2019

A legendamesét Gerőfi Petra felkérésére írtam, hogy majd a mecseknádasdi Kredenc Galéria által szervezett kincskeresőjátékok kereteként szolgáljon. Azóta már sok víz lefolyt az Öreg-patakon, és sajnos a Kredenc sincs már.

A mese alapját az ERDÉK ÉS TÜNDŐK c. korábbi könyvem szolgáltatta, továbbgondolva a történetet. Az erdék-tündők párosából az utóbbira fektettem a fő hangsúlyt. Ezek a tündők az Óbányai-völgyből „elvándorolt” nagyon ügyes, szorgalmas lények. Gabonát termesztenek, malmokat emelnek a patak fölé, szőlőt művelnek, bort készítenek, kerámiákkal, üvegfúvással, hordókészítéssel foglalkoznak, azaz: mindazon mesterségekkel, amikkel Mecseknádasd az idők folyamán – régen és ma – foglalkozott.

Ezt az idillt egy sárkány jövetele szakítja meg (a „Sárkányjárás” elnevezésű helyből merítve), amelynek az erdék kincsére, a Zengő-hegy vasércére fáj a foga. A sárkányt csak közösen lehet elpusztítani, ezért a két népnek ismét össze kell fognia, s mint hajdanán, vállvetve kell küzdeniük a betolakodó ellen. A történet akkor csúcsosodik ki, amikor az elpusztíthatatlannak vélt fenevadat sikerül a legerősebb nádasdi bor segítségével lépre csalni.

Igyekeztem, hogy a történetben jól összepasszítsam a mesét a valósággal, a múltat a jelennel. A mesében szerepet kap többek között Nádasd egyik legérdekesebb legendája az „aranyhintó”, utalás szinten megemlékezünk Rékáról és Skóciai Szent Margitról, valamint elkalandozunk a jelenbe: szerepet szánok a kakasfőző versenyeknek is. S az már csak természetes, hogy a történet két fő helyszíne a két vár.

A szöveg elején a „legendamese” kifejezést használtam, mivel a történet olyan lett, mintha egy általam írt eredetlegenda kelt volna életre: mesélős, szűkszavú, lényegre törő, s a szereplőket egyfajta legenda-hangulat lengi körül.

A mese igencsak közelít a fantasy világa felé, így a könyv elsődleges célközönsége a „kisfelnőttek”. Az E&T-höz hasonlóan az illusztrációkat Papp Norbert festette.

Évekig kilincseltem Mecseknádasdon, hogy megjelenjen a könyv – hiába. De mint tudjuk, „mindennek ideje vagyon”, így most Auth Szilvi, a nádasdi Német Önkormányzat elnökének jóvoltából ez is elérkezett.