2012
Mint a legtöbb gyermeket, engem is különös gonddal foglalkoztatott az emberi szem számára láthatatlan világ, melyet a gyermekek valamilyen szinten még érzékelnek. Ez az érdeklődés – szerencsére – felnőtt koromra is megmaradt. Luca lányom egész sokáig „aktív párbeszédet” folytatott különböző tündér-barátaival, mely szintén nagyon inspirált.
Az APRÓNÉPEK ORSZÁGA mindenképpen a legkisebbek részére készült. Kíváncsi voltam, vajon az ő számukra is tudok-e mesét fabrikálni. Miután felvázoltam a történetet és akartam volna kibontani az egyes részeket, rájöttem: ha tovább dolgozom a szövegen, az olvasók korhatárát óhatatlanul feljebb kell tolni. Így alakult, hogy Pál Rita a mese vázára készítette el a rajzokat, amely aztán némi csiszolással maradt a végleges szöveg. Az, hogy a mesekönyv ilyenné formálódott, mindenképpen az ő érdeme.
A történet első felében ezt a bizonyos emberi szem számára láthatatlan világot mutatom be a négy elem (tűz-víz-föld-levegő) segítségével. Manókat a földalatti munkájukban, a tündérek fajtáit, az angyalok feladatát, stb. Majd a második részben különböző helyzetekbe hozom ezeket a kis lényeket, mivel tündérországot megpróbálják többen is elfoglalni. A könyv végét kortalanítottam, így csempésztem át a mesét a jelenbe.
A mese helyszínét Alsómocsolád adja, mely az Óperenciás Tavak mellett, Hetedhét Hegyhát tövében fekszik, s mely falucska mesébe illő, mégis nagyon valóságos. Dicső László polgármester pedig nagy szeretettel fogadta be tündérmesémet.
Köszönettel és mély hálával tartozom White Eagle indián spiritisztának, a Fehér Sas Páholy vezetőjének, aki fellebbentette a fátylat és megmutatta az országot.